Kulcsszó Retiree

Nem öreg az, akinek a szíve fiatal. Tehát: attól, mert valaki nyugdíjas, még nyugodtan rabolhat bankot. Sőt: egy nyugdíjas sokkal nyugodtabban rabol bankot, mint a pánikra és izgalomra hajlamos fiatalok. Vagyis: a tökéletes bankrablást bízd koros férfiakra. Három békés szegénységben élő idős férfi megelégeli a pénztelenséget. Úgy döntenek, hogy a saját kezükbe veszik a folyószámlájuk sorsát, és a vén korukra a bűn útjára lépnek. Nem félnek, és nem sietnek el semmit. Tervet készítenek, mindent végiggondolnak, és akcióba lépnek. És újra átélik, milyen fiatalnak lenni…

Valentine fogoly, fotómodellként a konzumkultúrához, magánemberként egy kisszerű, szeretni sem képes, ám féltékenykedő fickóhoz van láncolva. Megismerkedik egy bíróval, aki aktív korában legálisan, nyugdíjba vonultan illegálisan ítélkezik embertársai fölött. Az emberek rosszak - mondja. Nem, csak erőtlenek - válaszolja a lány, s a fogolyléten túlra mutatóan minden gesztusa, ellentétben az ítélkezőével, részvéttel teli. Kapcsolatuk az idegenségtől közelít a szeretet felé, mígnem a bíró feljelenti magát, s egyszer csak álmodni is képes: boldog jövőt álmodik -nem magának- a lánynak.

Josépha, a friss nyugdíjas Lütyő őrmester felesége igyekszik kellemessé és elviselhetővé tenni férje számára a kényszerű pihenést, túlzott lelkesedése azonban még inkább elkeseríti a csendőrségre mindenáron visszavágyó Lütyőt. Ám hamarosan látogatóba érkeznek régi csendőrbajtársai élükön Gabaj főtörzzsel, s ripsz-ropsz elhatározzák, hogy felkeresik hajdani, "amnéziában" szenvedő társukat. Kalandos útjuk során újra csendőr uniformist öltenek, s megmutatják Saint-Tropez-nak és "újonc" kollégáiknak, hogy kell egy óriási kalamajkából ép bőrrel, no meg egyenruhával kimászni.

A film igaz történetet dolgoz fel. A regényíró és filozófus Iris Murdoch (Judi Dench) és férje, az irodalomkritikus John Bayley (Jim Broadbent) rendkívüli kapcsolatát, hosszú és állhatatos szerelmét mondja el, életük két különböző korszakát bemutatva: románcuk kezdetét Oxfordban az 1950-es években és a negyven évvel később történteket, az Irist megtámadó Alzheimer-kór megjelenésétől 1999-ben bekövetkezett haláláig. Iris Murdoch életkedvtől, magabiztosságtól sugárzó nagyszerű szellemű alkotó.

John Gustafson és Max Goldman morgós, házsártos, kiállhatatlan vénemberek. Az egyik hatvankilenc, a másik egy híján hetven. Elválaszthatatlan szomszédok, mégsem komálják egymást. Sőt, mióta az eszüket tudják, torzsalkodnak egymással. Az ellenségeskedés okát hiába is kutatnák, nem mintha maradna rá idő a sorozatos csínytevések és ugratások mellett. És mégis mindez mintha semmi sem lett volna ahhoz képest, amit akkor szabadítanak egymásra, amikor a szemközti házba hetyke özvegyasszony költözik, és örömmel csavarja el mindkét öregúr kobakját.Matthau és Lemmon, A furcsa pár elválaszthatatlan kettőse fergeteges poénlavinát zúdít a hófödte Minnesota fáradt kisvárosára, szeretetre méltó játékuk még a legvastagabb jeget is megolvasztja.

Milann, a fiatal életművész, egyik munkából a másikba sodródik, miközben tetemes adósságot halmoz fel egy helyi nehézfiúval szemben. Egy balesetet követően a férfi elveszíti aktuális munkahelyét, és még a börtön árnyéka is fenyegeti, így választás elé kerül: vagy leüli a büntetését, vagy ledolgozza egy idősotthonban. Az utóbbit választja, de az idősekkel való ismerkedés nem indul zökkenőmentesen. Ám az otthon lakóinak színes személyisége, tanácsai és segítőkészsége hamar meglágyítja a férfi eleinte makacsul tiltakozó szívét. Rájön, hogy talán ez az a munka, amit neki rendelt a sors, és ami egyenesbe állíthatja életét.

A fiatal és gyönyörű Nellynek számos problémával kell megküzdenie: elvesztette az állását, házassága pedig komoly válságba került. Amikor véletlenül megismerkedik a hetvenéves Arnaud úrral, az idős férfi elhatározza, hogy segít neki. Felajánlja Nellynek, hogy szerkessze meg az emlékiratait. A huszonöt eves nő számára ez egy ideális lehetőség, hogy megszabaduljon anyagi gondjaitól valamint, hogy elviselje végleges szakítását a férjével. Arnaud úr, akinek a felesége egy másik férfival Genfbe költözött, szintén magányos. Miközben az emlékiratokon dolgoznak fokozatosan megismerik egymást és hamarosan a kölcsönös érdeklődés szerelmi viszonnyá alakul. Egy napon Arnaud úr felesége úgy dönt, hogy visszatér a férjéhez. Ez annyit jelent, hogy minden megváltozik.

A nyugdíjas tisztviselőnek, Umberto D.-nek egyetlen társa és barátja a kutyája. Nyomorúságos nyugdíjából már a lakbérre sem futja, szobájába új lakót költöztetnek, amíg ő kórházban van. Kétségbeesett lépésre szánja el magát: elhatározza, hogy megöli magát is, kutyáját is, nincs más megoldás. A kutya valószínűleg megérzi gazdája lelkiállapotát, az utolsó pillanatban elszalad, s így mindkettőjüket megmenti. Az embernek szinte kedve támad egy ilyen őszinte, igaz társra, aki átsegíti a legkilátástalanabb helyzeteken is.

Baltazar Rodríguez is an outgoing, friendly, and enthusiastic man, owner of a farm by the sea in southern Chile, widower, and father of three adult children whom he sees little, and with whom the relationship has never been good. However, a sudden heart attack causes Baltazar’s world to come to a standstill and family alerts get activated.

Three guy friends in a retirement community are the top dogs until they’re blown out of the water by the newest member of the community, a female rebel who’s ready to challenge their place – it’s high school with 70 somethings.